Ügyintézés

2012. augusztus 21. Én, aki a pécsi okmányiroda nehézkes és bürokratikus eljárásaihoz vagyok hozzászokva, tömegekkel együtt várakozva a folyosón (a legtöbb ügyintézés során eddig ezt tapasztaltam), megdöbbenve láttam, hogy a német ügyintézők nem nyűgnek érzik a jelenlétemet, (amely hivatalokba amúgy törvény által előírt kötelességem menni), hanem segítőkészen, velem együtt gondolkodva próbálják minél rövidebb idő alatt megoldani a problémámat. (Találkoztunk olyan helyzettel, amikor az ügyintéző már 1 perc elteltével is elnézést kért, mondván, hamarosan elkészül, elnézést a várakozásért.) Mondom ezt anélkül, hogy a magyar rendszert szapulnám, mert természetesen mindenhol vannak jószándékú hivatalnokok, de a szabályozás sajnos nem mindig teszi lehetővé a jószándék kibontakozását.

Íme egy igen friss példa:

Elutazásunk előtt úgy döntöttem, hogy mivel Németországban nem ismerik a -né jelentését, eddig Tóthné Erdősként használt nevemet egyszerűsítem, és Tóth-Erdősként használom tovább a könnyebb érthetőség kedvéért. Bementem az illetékes hivatalba, ahol elmondták, hogy ezt csak a férjemmel együtt megjelenve tudom megtenni, mert közösen kell nyilatkoznunk arról, hogy leendő születendő gyermekeink neve továbbra is Tóth marad, és nem Tóth-Erdős, ahogy a törvény erre amúgy lehetőséget ad. Kérdeztem, hogy meghatalmazás, vagy írásbeli nyilatkozat nem elégíti-e ki őket, de a szigorú hivatalnok hölgy közölte, hogy erre sajnos nincs mód, csak a személyes aláírásra van lehetőség, ott előttük. És mindez természetesen 10 000 Ft-ba kerül. Gondoltam, akkor legalább már a másik részét elintézem a dolgoknak, amiért jöttem, azaz elhagyom az Ágnes utónevemet az Orsolya után. Sajnos, ez sem működik, mert az ilyen jellegű névváltoztatásokat, amik a születési neveket illetik, csak a minisztérium bírálhatja el, és adhat rá külön engedélyt, további 5 000 Ft és 2-3 hónap várakozás ellenében. Szóval maradt minden a régiben. Gondoltam, ha már nagyon elegem lesz a magyarázkodásból, akkor elmegyünk Münchenbe a nagykövetségre, hátha ott rugalmasabbak. Bár ebben nem vagyok biztos, mert a szabályozás nyilván őket is köti. De oda legalább együtt el tudunk menni. :)

A különbségnek természetesen sok oka lehet, feltételezhetően nem ugyanazt az összeget viszik haza hónap végén az ügyintézők egyik ill. másik országban, és bár tudjuk, a pénz nem boldogít, mégis sokat lendít időnként az ember közérzetén, ha nem kell folyamatosan számolgatnia.

Mivel úgy számoltuk, hogy Joci fizetése elegendő lesz a bérleti díj, rezsi kifizetése után is, hogy nem nagylábon, de megéljünk, úgy döntöttünk, hogy későbbi jobb munkák reményében én részt veszek egy német nyelvtanfolyamon, és úgy nagyobb eséllyel találok végzettségemnek megfelelő munkát. Ebben, mint kiderült, nagy segítségemre van a német állam is: azokat ugyanis, akik dolgozni szeretnének, de még nem tudnak megfelelően németül, a német állam kérelmezést követően álláskereső státuszba helyezi, és kötelezi egy ingyenes integrációs tanfolyam elvégzésére, ami kicsit több is, mint nyelvtanfolyam: a nyelven kívül segítséget nyújt a német rendszerben való eligazodáshoz is. Mindezek mellett meg némi anyagi támogatást is ad, hogy azért ne haljon éhen a delikvens a tanfolyam ideje alatt sem.

Eme ügyintézés során szembesültem először azzal, hogy a pultnál ülő hölgy osztott-szorzott, és közölte, hogy a maradék pénzből teljességgel lehetetlen megélni egy négytagú családnak. Erre kísérőm/segítőm közölte vele, hogy semmi gond, magyarok vagyunk, nekünk megy. :)

Segítségemről annyit, hogy itt-tartózkodásunk második hetében belecsöppentünk egy magyar társaságba, akik hihetetlen rugalmassággal, segíteni akarással megáldva egyengetik utunkat a jogszabályok útvesztőiben, többen közülük már 15-16 éve is itt élnek, így ismerik a rendszer csínját-bínját. Így itt kell megemlítenem Henit név szerint is, aki most minden ilyen hivatalos ügyintézésben segít nekem. (Hozzá kell tennem, az emberek nagyrésze szépen beszél angolul is, így ha egyedül vagyok, és németül elakadok, akkor azért még lehet angolul is próbálkozni, bár ezt tényleg csak a legvégső esetben veszem elő, mert szeretnék hamar és jól megtanulni németül.)

Jocika sulija rendben van, így nála minden tiszta, hogy szeptember 13-án 8 órakor mit kell vele csinálni.

A nagyobb gond most Peti elhelyezése. Bambergben ugyanis jelenleg nincs óvodai hely. Az egyik oviban egyenesen lehetetlennek nevezték az ovis elhelyezést. (Bár mondtak már ilyet a lakásbérlésre is, mégis sikerült. :) ) Több oviban várólistán vagyunk, de a jövő hét programja lesz az, hogy nyakamba veszem a várost, és végigjárom az ovikat, hátha valakit meg tudok azzal hatni, hogy várhatóan hamarosan kezdődik egy tanfolyam, amit kötelezően el kell végeznem, hova tegyem addig a kisebbikemet?