Jocika iskolai sérülése

Ma délután (2012.09.20.) 2 óra körül Jocika telefonált. Már nagyon vártam a hívását, mert reggel kértem, hogy csörögjön rám, ha sikerült elintéznie az iskolában a jövő hétre a kikérőt, meg az iskolalátogatási papírt, és ugyan reggel hívott 1x, amikor én nem tudtam felvenni, de utána nem próbálkozott újra. (Én meg hiába hívtam, meg küldtem neki üzenetet, hiszen a suliban le van némítva a telefon, ő meg szünetben sem nézte meg. Így egész nap vártam, hogy hívjon, hogy be kell-e mennem intézkedni, vagy megoldotta egyedül. (Jelentem, megoldotta. :) Kikérő engedélyezve, sulilátogatási igazolás nálam van.) Ennek megfelelően nagy örömmel szóltam a telefonba, mikor hívott, hogy mi újság. Erre félig síros, elhaló hangon közölte velem, hogy jöjjek érte, mert fáj a feje. Ekkor még mondtam neki, hogy biztos minden rendben, még másfél óra, és vége a mai napnak. Aztán elmondta, hogy valahogy elesett a játék hevében, és olyan szerencsétlenül, hogy a kis feje az asztfalton landolt. Szép kis púpot növesztett, és gondolom, az esést látva a tanárok jobbnak látták, ha inkább hazaküldik, hátha el kell vinni orvoshoz. Szóval mentünk érte a Petivel, tényleg nem nézett ki jól elsőre, bár mondták, hogy javuló a tendencia, szerencsére jobban van, de azért talán jobb lenne megmutatni egy orvosnak. És természetesen pihenjen, holnapra nem kap házi feladatot.

Hazafelé úton Jocikával megvitattuk, hogy szerinte sem, és szerintem sem nagyon kell elmenni ezzel orvoshoz, ha valóban van is egy kis agyrázkódása, akkor úgyis pihennie kell majd, azt meg orvosi segítség nélkül is meg tudja tenni. Amúgy pedig rohamosan javult az állapota, ahogy közeledtünk a lakáshoz. Amikor az út vége felé már össze is veszett Petivel, hogy maradjon csöndben, mert hallgatni akarja az egyik "düb-düb" számot a rádióban, végképp igazolva éreztem a döntésünket. :)