Iskolakezdés

Szeptember 13-ára mindannyian nagy várakozással tekintettünk. Jocika első napja az iskolában. Kissé mind aggódtunk, hogy mi lesz, hogy fogja venni az akadályokat, közben persze folyamatosan bíztattuk, hogy minden rendben lesz. Még sulikezdés előtt benéztünk az iskolába, így Jocika meg tudta nézni az iskolát is belülről, hogy hol lesz az osztálya, mégis hova kell majd menni. Megbeszéltük, hogy elkísérem reggel, bemutatkozunk a tanító néninek, és aztán én szépen hazamegyek.

Odafelé úton végig ő ment elől rollerrel, én meg utána biciklivel. Szépen begyakoroltuk már előzőleg az utat, így pontosan tudta, merre kell menni. Leparkoltunk a külön erre a célra kialakított roller- és bicikliparkolóba, átmentünk a hatalmas udvaron az iskolaajtóhoz, ahol már várt minket a felirat: innen már egyedül is tudok menni. Úgy gondoltam, az első nap igazán nem lehet abból gond, ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a kis irományt... :)

Az alábbi képeket Joci készítette még a nyáron a suli bejáratáról, az udvarról:

Reggel, mikor bementünk, könnyedén megtaláltuk a tanító nénit, Frau Lang-ot, nagyon kedves, így Jocikát mosolyogva hagytam ott. (Frau Lang, akiről kiderült, hogy nem is ő a Frau Lang, hanem valami napközis tanárnéni, akit Jocika Frau Diese-nek emleget, de nem tudjuk a pontos nevét. Állítólag Frau Lang is nagyon kedves, de nekem még nem volt szerencsém találkozni vele.) Fél 10-kor volt az első szünetük, akkor boldogan hívott az új telefonjáról, hogy "Anya, nagyon jó itt, nagyon jól érzem magam!"

Nem hiszem, hogy ecsetelnem kellene, mekkora hatalmas kő esett le anyai szívemről... Bár megnyugodva hagytam ott, azért mégis egy teljesen ismeretlen helyen, minimális nyelvtudással kellett egyedül küzdenie... Szóval ez a telefonhívás nagyon könnyűvé tette a lelkem. :) Délben vége volt a tanításnak csütörtökön és pénteken is, Jocika mindkét nap egyedül jött haza. Úgy beszéltük meg, hogy telefonál, ha végez, és ha szeretné, elmegyek érte, ha nem, akkor eljön egyedül. Ez utóbbit választotta. Péntek reggel ugyan még kérte, hogy kísérjem el, de már csak az utolsó utcasarokig menjek, onnan már egyedül megy. Pénteken is egyedül jött haza, ismét élményekkel telve. Nagyon jól érzi magát. Nem mondom, időnként azért előjön, hogy jaj, de én nem értek semmit, és azért ezen lehet kicsit keseregni, de szerencsére ez nagyon hamar átmegy rajta. Általában igyekszem elviccelni vele a dolgot, ilyenkor eljátszunk a gondolattal, hogy apa és én is milyen viccesen érezzük néha magunkat, amikor gyakorlatilag alig értünk valamit. De tényleg, ez egy napból néhány perc, és most, hogy már 4 napi iskolán vagyunk túl, úgy érzem, ez a probléma minden nap egyre kevésbé keserűen, inkább tárgyilagosan jön elő.

Jocika egyébként első nap nagyon büszkén jött haza, ugyanis olvastatták németórán, és megtapsolták, hogy milyen ügyesen és szépen olvas! Nagyon büszkék vagyunk rá! :)

És hogy teljes legyen az első nap: Frau Zeck, a szomszéd néni, bizonyítván, hogy végképp befogadott bennünket, délután becsengetett, és hozott Jocikának egy "iskolakezdési ajándékot": Jockó kapott egy doboz legót és egy gyerekeknek szóló képes szótárt. Mind nagyon meghatódtunk, tényleg olyan kedves gesztus volt, amire nem számítottunk.

Pénteken voltak misén az iskola mellett levő templomban, Jocikának nagyon tetszett. Az egész iskola ment, ahogy én értelmeztem, mintegy tanévkezdő misére, de van hittanoktatás is nekik minden héten órarendbe építve. Egészen pontosan vallás és etika.

A következő tárgyakat sikerült beazonosítanom: német, angol, matek, honismeret (azt mondják, ez inkább környezet-földrajz, mint történelem), művészet, technika, vallás-etika, zene, úszás, testnevelés. Mindezt úgy, hogy egy, maximum két betűs rövidítésekkel jött haza, szóval nem volt egyszerű. Van még egy-két tárgy, amire rövidítésből nem sikerült rájönnünk, pl. FÖ (gyanítom, nem földrajz...) Még az is lehet, hogy a nagy igyekezetben Jocika valamit rosszul másolt le a tábláról. De hamarosan kiderítjük.

Hétfőn már teljesen egyedül ment iskolába, ez az ő kérése volt. Én szívesen kísérgettem volna még tovább...

Tegnap és ma is jókedvűen tért haza nagyobbik gyermekem, különösen a mai nap tetszett neki nagyon: busszal vitték őket úszni, ez már önmagában is nagyon jó volt, aztán utána valami bicikli-pályára vitték ki őket kreszt gyakorolni, biciklizni. Szóval tele van élménnyel. Van már egy barátja is, ha minden igaz, Stevennek hívják, és Jocika kommunikál is vele, sőt, úgy tűnik, a kisfiú pátyolgatja Jockót.

Szóval összességében nagyon pozitív élményeket szereztünk a sulival kapcsolatban, remélem, ez akkor is így marad, mikor már komolyabban kell tanulni. :)