Iskola október

Jocika továbbra is nagyon élvezi az iskolát. Múlt héten, miután lemaradtunk a szülői értekezletről, találkoztam külön a tanító nénijével. Azt mondjuk nem tudtam meg, mit beszéltek szülői értekezleten, pedig biztos volt jó néhány dolog, amiről szó volt, mert mikor kérdeztem, hogy mi volt fontos, közölte, hogy a házi feladatokról beszélgettek. Elképzelésem sincs, mit lehet erről egy egész szülőinyi időt beszélgetni, de kénytelen voltam neki elhinni. Pláne úgy nem értettem, hogy Jocika gyakorlatilag minden háziját megcsinálja a suliban. Na, mindegy. Azt viszont megtudtam, hogy szerinte Jocikával nincs gond, szemmel láthatóan élvezi az órákat, szerinte sok mindent ért is. Biztos így lehet, mert észrevétlenül egyre többet mesél arról, hogy mi volt az órán, ki mit mondott. Mikor kérdezzük, hogy ezt értette? Akkor mindig mondja, hogy ő bizony nem ért semmit, de olyan részleteket mond el, amit szerintem igen nehéz lenne elmutogatni. Biztos, hogy sok mindent kitalál a non-verbális kommunikációból, de úgy érzem, azért ő is halad. Sőt, mesélte, hogy valamelyik nap a táblánál diktáltak neki matekpéldákat. Csodálkoztam, hogy tényleg? Hogyhogy? Kiszólítottak? Mire kisfiam: "Nem, én jelentkeztem." Akkor meg minek is aggódom én egyáltalán? :)

Múlt héten valamelyik nap jött haza, és ezt a rajzot hozta (amit aztán ki is tett a szobájukba a falra):

És természetesen nem a rajz művészi értéke fogott meg, mert Jocikám mindig is az észbeli képességeiben volt erősebb, de engem mindenképp végleg megnyugtatott, amit láttam. Egyébként irtó büszkék vagyunk rá, hiszen végülis az egész családból ő az, aki erőteljesen érzi a változást, úgy, hogy nem ő idézte elő, kicsit aggódtunk is, hogy hogyan fogja venni az akadályokat így, hogy nem ért sok mindent, de rég láttam olyan csillogó szeműnek, mint akkor, amikor délután hazajön, és mesél a suliról. Tényleg nem túlzok. :)

A mai édes kis megjegyzését pedig mindenképp meg kell, hogy írjam, Rita, ez főleg Neked lesz értékes:

Beszélgettünk róla, hogy 23-as osztálylétszámból összesen 8-an vannak fiúk. Apának persze egyből felcsillant a szeme, hogy akkor biztos dédelgetik őket a lányok, és kérdezte is, hogy van-e valami szép kislány az osztályban. Erre Jocika kis hamis mosollyal: "Hát, vannak szép lányok, de egyik sem szebb a Petránál..." :)

A karkötők meg folyamatban, de Anya el van kicsit havazva... :)

Néhány napos kép suliból hazafelé. Peti természetesen csak dekoráció... :)