Hétköznapi aktualitások

2012. szeptember 7. Rengeteg intéznivalónk van. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi helyre kell majd menni ügyeket intézni. A lakcímbejelentéstől kezdve az adószám kérésén át a biztosítás elrendezéséig, sok a hivatali teendő. Ez azért érdekes, mert ugyan az első héten az itteni kis magyar közösség, akik nagyon kedvesen fogadtak bennünket, nagyon sokat segített, de nem foghatják a kezünket minden egyes alkalommal, így kénytelen voltam németül megpróbálni intézkedni. Nagyon nehezen ment az elején, mert bár viszonylag sokat értettem abból, amit mondtak (a hivatalokban nem az utca emberére jellemző frank akcentussal beszélnek, így eggyel könnyebben érthető), viszont minden angolul jutott eszembe, és az első néhány napban bizony volt, hogy átváltottam angolra, hogy megértessem magam. De ahogy telik az idő, én is egyre bátrabb vagyok. Ehhez hozzájárult az is, hogy egy kötelező integrációs kurzus szintfelmérője után már az ügyintézők nem voltak hajlandók velem angolul beszélni, mondván, úgyis megértem őket, és átváltottak németre. Lassacskán aztán kezdek rájönni, hogy bár nem folyékonyan, és nem mindig gördülékenyen, de képes vagyok kifejezni, amit mondani akarok, így elkezdtem németül próbálkozni. (Hiszen mégiscsak Németországban vagyunk, vagy mi.)

Egyik legfontosabb intéznivalónk jelenleg az, hogy Petinek ovit találjunk. Ez sajnos sokkal nehezebb dolog, mint gondoltuk. Az egyik oviban a vezetőnő közölte, hogy jelenleg nemcsak nehéz, de egyszerűen lehetetlen óvódai helyet találni. Ezzel persze nem nyugtatott meg, de aztán belegondoltam, hogy az albérletre is ezt mondták, így újult erővel keresgélek tovább. Remélem, előbb-utóbb összejön valami. Az egész ovi kérdés azért is válik sürgetővé, mert az integrációs kurzuson részt kellene vennem, és Petit oda nem vihetem magammal. (Bár az első, bemutató órára kénytelen volt velem jönni, és az egész csoport azon szórakozott, ahogy Petikém először halkan, majd egyre fokozódó hangerővel bürrögött a traktoraival... :) )

Az áthidaló, átmeneti megoldást Dávidék találták ki: mielőtt ők is kiköltöznek, Livi idejön, megkezdi a hivatali ügyintézéseket, és eközben segít nekem Petike felügyeletében, így el tudok menni a tanfolyamra. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy így segítenek, mert ezzel kaptunk egy kis időt, hogy találjunk helyet Petinek. Nincs sok időnk, mert Livi pocijában egyre növekszik a kislánya, és én sem akarom Petivel túlterhelni. Szóval most ovikeresés, közben meg ilyen-olyan hivatalok látogatása a mindennapi programunk.

Csütörtöktől Jocika is elkezdi a sulit. Izgatottan várja, milyen lesz. Szerdán van még egy fogadóóra az első nap előtt, akkor elmegyünk, hogy megnézze az iskolát belülről is, mert eddig még csak kívülről látta. Meg gyakoroljuk a suliba vezető utat, mert hamarosan egyedül fog közlekedni. Mindannyian kíváncsian várjuk a 13-át.

Jockó amúgy nagyon nagy fiú. Hirtelen nagyon önálló lett. Rengeteget segít nekem mindenben, legyen szó Peti lefoglalásáról, figyelemeltereléséről, vagy takarításról, mindenben nagyon sokat segít. Ma megkapta élete első telefonját, nagyon boldog vele. A környékről már gond nélkül hazatalál, sokat biciklizünk, hogy megtanulja, mi, hol van. A belvárosban egyébként biciklivel vagy gyalog mindent elérünk, én nagyon élvezem, hogy nincs szükség kocsira ahhoz, hogy menjek a dolgaim után. Peti ül a csomagtartón a kis ülésében, Jocika teker velem. (Persze, mikor felérünk a domb tetejére a lakáshoz, Peti az, akinek a legjobban be van "durranva" a combja a feltekeréstől... :) )

Peti is nagyon aranyos, hihetetlen, hogy milyen térképlátással van megáldva. Meglepő, hogy milyen helyeket rak össze, hogy ott már voltunk, és emlékszik vissza, hogy merre mentünk. Szerencsére ebben nem rám ütött. :) Most már nagyon hiányzik neki a gyerektársaság, már csak ezért is szeretném, ha rendeződne az ovi-kérdés.

Amíg ez meglesz, addig Livi vigyáz rá, ha nekem el kell mennem. Most még Dávid is itt van, íme a közös lábmosás a játszóterezés után:

A nagyfiú...

... és a bőröndön szörföző kicsi...  :)

2012. szeptember 11. Tegnapelőtt összefutottunk a házinénivel (a főbérlőnk szülei alattunk laknak), aki kérdezte, mi újság az ovival. Mondtuk, hogy még mindig semmi. Erre ő: olyan nincs, majd ő utánanéz. Vasárnap (tegnap) délután már jött, hogy beszélt a hozzánk legközelebb (500m) levő ovi vezetőjével, menjünk el hozzá hétfő délután. Elmentünk. A vezetőnő ugyan nem ugrált örömében, hogy lát minket, de korrekt volt. Azt hiszem, enyhe presszió következtében állt velünk szóba, nem tudom, Zeck néni vajon milyen úton jutott hozzá... Azt mondta, hogy még engedélyt kell kérnie valami hivataltól, és ha engedélyezik, hogy Petit létszám fölött felvegyék, akkor délutánonként bevihetjük. Ez első körben nem rossz, mert Peti társaságban lenne, ami mindenképp jót tenne neki, meg később akkor már talán egy-egy órával korábban is be tudnám csempészni, ha szükség lenne rá. De a hivatalban is megpróbálok még ráerősíteni, mert ott is beszéltem egy hölggyel, talán össze tudom hozni a szálakat. Nagyon jó lenne, mert szép ovi, meg nagyon közel is van.

2012. szeptember 18. Peti játszott, és tartott magának csendes pihenőt. Kicuccolta az ágyneműjét, és leheveredett a földre. Erre mentem be a szobába. Muszáj volt lefényképeznem... :)

Beszereztünk két szekrényt is, az e-Bay-ről. Az egyiket egyben hoztuk haza, Peti egyből kipróbálta. A másik még darabokban, hamarosan azt is össze tudjuk rakni, és csökken a dobozmennyiségünk... :)